Erasmus+ mobilitási program : Portugália, Leiria
2026.április 18- 25
Megérkezés a felfedezők földjére
Izgalommal teli várakozással teltek napjaim miközben térképen szemléltem utunk célpontját. Az indulás napja nehezen, döcögve érkezett el, de egy-kettőre a repülőn találhattam magam és szinte pillanatok alatt a felhők között éreztem magam, mindenféle értelemben. Első repülésem gyönyörű élménye után portugáliai földet érésünket a megkésett poggyászunk keresése árnyékolta be. Másnap nagy öröm és megelégedettség lett rajtunk úrrá mikor a futártól átvehettük a csomagjainkat. Megkönnyebbülésünk után a lisszaboni Ócenárium gazdag kiállítását tekintettük meg. Búvárfelszerelés nélkül ismerkedhettünk meg a hatalmas óceán csodálatos élővilágával. Lisszaboni sétánk alatt megfigyelhettem a modern építészet jellemzőit, mint például monumentalitást, vissza-visszatérő motívumként a hullám, utalva az óceánra, annak fontosságára, többek között Vasco da Gamma innen indult Afrikát megkerülve a fűszerekben gazdag India felfedezésére. Szabad utat engednek a képzőművészet megnyilvánulásainak ( köztereken, metróban ) tér- plasztikák , installációk újrahasznosított elemekből. Lisszaboni sétánk után buszra ültünk , hogy végre megismerjük utunk valódi célját, Leiriát. Miután elfoglaltuk kellemes és kényelmes szállásunkat esti sétára indultunk, hogy felfedezzük a környéket, megízleljük gasztronómiájukat. Örömmel konstatáltam , hogy bár este nyolc óra elmúlt, még mindig bőven láthatok sportoló embereket, sétáló párokat , tehát a mozgás bármilyen formája mindennapjaik részévé vált a portugál embereknek.
Leira 1. nap
Első hivatalos napunk reggelén az intézményvezető-helyettes és a mobilitási koordinátor gyógypedagógus fogadott bennünket. Első körben a két – fogadó és a küldő – intézmény prezentációját néztük meg. Egy kávészünetnyi lazulás után megtekintettük a középiskola épületét ,megismerhettük könyvtáruk vezetőjét, szemügyre vehettük könyvállományukat melyben örömmel láttam Márai Sándor és Nobel-díjas írónk Krasznahorkai László műveit is. Az iskola aulájában a diákok alkotásai voltak kifüggesztve , bemutatva érzelem- és gondolatvilágukat .
Leiria 2. nap
Második napunk az Önkormányzatnál kezdődött. Kedves fogadtatásban részesülhettünk . Megtudtuk, hogy az Önkormányzat és a sajátos nevelési igényű intézmény szoros együttállásban működnek. Ezután átsétáltunk a főiskola épületébe . Innovációs laborukban többek között alacsony költségvetésű adaptált játékokat keltenek életre, melyeket Dél-Amerikába is exportálnak . Kipróbálhattunk számítógépprogramokat , melyek a különböző fogyatékossággal élő személyek megsegítésére szolgálnak . Bemutatták az általuk kidolgozott akadálymentes mesekönyvet,melyben a történet többoldalú megsegítés által ismerhető meg : QR- kód , Braille írás , képolvasás útján érzékelhető . Láthattuk hogyan nyomtatják Braille írással készült könyveiket és mindehhez milyen széleskörű az eszközellátottságuk . Délután az óvoda és alsó tagozatosak részlegét látogattuk meg. Legkedvesebb emlékem itt történt , amikor egy kisebb teremben épp a külön foglalkozáson lévő autista gyerekek közül egy kisfiú kézen fogott , saját asztalához húzott jelezvén ,hogy üljek oda mellé . Megnéztük a szenzoros eszközökkel teli kis faházat melyet az autista gyerekek használnak . Láthattuk amikor a gyógypedagógiai asszisztens két autista fiú között ült , így felügyelve a tanulók órai munkáját.
Leiria 3.nap
Harmadik napon a középiskolában a robotika gyakorlatába kaptunk betekintést majd lehetőséget, hogy ki is próbáljuk . Egy másik óra keretében egy-egy idézetet kaptunk, melyről mindenki elmondta személyes véleményét , majd ezt közvetítette a gyógypedagógus a portugál gyerekek felé és ezt követően ők is megosztották saját gondolataikat . Szimpatikus volt számomra ,hogy ily módon tanulják meg a gyerekek a szabad és önálló gondolkodást , a másik véleményének tiszteletben tartását és azt , hogy figyeljünk egymásra . Sajnos itt véget ért látogatásunk, vendéglátóinktól és a gyerekektől búcsút vettünk megköszönve a három napos ottlétünket, mellyel tudást és tapasztalatot szerezhettünk. Utunk végére én is megszoktam Portugália sokszínűségét, tapasztaltam nyitottságát , toleranciáját.
Megköszönöm a lehetőséget, hogy eljuthattam Portugáliába illetve a szárazföldi Európa legnyugatibb pontjára, a festői Cabo de Rocaba : „ Ahol a föld véget ér és a tenger kezdődik”. (Luis de Camoes –portugál költő)