Erasmus + mobilitási beszámoló: Portugál inkluzív oktatási rendszer megismerése, intézménylátogatások és tapasztalatcsere a portugál gyógypedagógus kollégákkal
Leiria, Portugália. 2026. április 20. – április 22.
Rendkívül boldog voltam, amikor 2024 őszén Kákonyiné Fazakas Edit főigazgató asszony az éveleji tantestületi értekezlet alkalmával elmondta, hogy szeretné, ha az iskolánk pályázna Erasmus + mobilitási programra. Mivel már korábban volt tapasztalatom az Erasmus terén, ezért azonnal felajánlottam segítségemet a pályázat megírásában és a nemzetközi kapcsolataimat felhasználva a külföldi fogadó partnerek felkutatásában. Így lettem végül az Erasmus pályázat koordinátora.
Az informális keretek között működő nemzetközi ELIN (Easy Language International Network) szervezet tagjait megkeresve találtam rá Célia Sousa-ra, a CRID vezetőjére, valamint rajta keresztül Susana Costa-ra és Graça Jacinto-ra, az AEDS (Agrupamento de Escolas Domingos Sequeira) munkatársaira. 2025 őszén elkezdtük a közös tervezést Graçaval, az AEDS gyógypedagógus munkaközösségének vezetőjével, a 3 napos mobilitás szakmai programjáról. Hosszas tervezés, levelezés és online/telefonos meetingeket követve végül kialakult a végleges programterv, mely mind kulturális mind szakmai szempontból rendkívül gazdagnak mondható.
Az előzmények bemutatása után pedig szeretnék röviden beszámolni a kedves olvasóközönségnek arról, micsoda fantasztikus szakmai és kulturális tapasztalatokkal gazdagodtunk, mindemellett szélesítettük nemzetközi kapcsolathálózatunkat és úgy gondolom azt is mondhatom, hogy országokon átívelő barátságokat kötöttünk. Bízom benne, hogy ennek a mobilitási programnak lesz még folytatása és lesz alkalmunk visszatérni Leiria hangulatos városába.
A mobilitás előtti két nap:
Egy régóta dédelgetett álmom vált valóra azzal, hogy a mobilitásnak köszönhetően eljutottam Portugáliába. A tény, hogy az óceánt végre hamarosan megpillanthatom felemelő érzés volt. Éppen ezért úgy terveztem, hogy amennyire lehet, megnyújtom ezt a látogatást, hogy minél több szegletét felfedezhessem az országnak. Mivel a közvetlen repülőjárat Lisszabonig vitt minket, ezért az első éjszakát Lisszabonban töltöttük. Ahogy elsőként megpillantottam az óceánt és Lisszabon partját a repülőből, a szívem a torkomban dobogott. Az első másfél napot arra szántam, hogy magamba szívjam a portugál életérzést. Sétálgattam Lisszabon utcáin és barátkoztam a helyi gasztronómiával Vasárnap délután pedig a portugál távolsági busztársaság járatával utaztam el a Lisszabontól körülbelül 140 km-re fekvő Leiriába. Az út abból a szempontból nevezhető izgalmasnak, hogy saját bőrömön tapasztalhattam a portugál vezetési stílus „jótékony” hatását, valamint az út mentén még látszottak az éveleji hatalmas vihar nyomai, ami döbbenetes volt számomra.
Miután megérkeztem Leiriába és elfoglaltam a hangulatos hotelszobát, elindultam a környéket felfedezni. A városka hangulata azonnal magával ragadott. A szobrokkal, szökőkutakkal teli belváros, a macskaköves utcák, a lépten-nyomon festményekkel díszített házfalak mind-mind növelték bennem Portugália iránt érzett szimpátiámat.
Este miután mindenki felfedezte a várost a hotel aulájában tartottunk egy kis csapatépítő szupervíziót, ahol átbeszéltük a mobilitás programjait, a megfigyelési szempontokat és felkészültünk a következő napi eseményekre.
A mobilitás első napja:
Graça 9-re várt minket az AEDS központjához, a São Domingos Középiskolához (Escola Secundária de São Domingos). Az iskola nem volt messze a szállástól, de egy hosszú lépcsősoron át vezetett az utunk a célig. Ezzel le is tudtuk a reggeli testedzést. Az iskola közel volt a Leiriai várhoz, ami sajnos a vihar okozta károk miatt ott létünkkor zárva volt a renoválás miatt. Így csak kívülről gyönyörködhettünk benne. A gimnázium főbejáratánál vártuk Graçat és közben találkoztunk a gimnázium igazgató helyettesével, Mariaval. A fogadó partnerek végtelenül kedvesek és vendégszeretők voltak. Egy üres osztályterembe invitáltak minket, ahol kötetlen beszélgetéssel kezdtünk. A bemutatkozást követően az oktatási rendszerünket hasonlítottuk össze, tapasztalatainkat osztottuk meg egymással. Ezután Király Jázmin kolléganőm egy prezentáció kíséretében részletesen ismertette a hazai oktatás ismérveit és bemutatta intézményünket.
A szakmai beszélgetésből a legfontosabbakat kiemelve:
- Az 54/2018-as törvényerejű rendelet megadta a jogi keretet az inkluzív oktatás bevezetéséhez. A jogszabály célja annak biztosítása, hogy minden tanuló hozzáférjen az oktatáshoz, és egyenlő esélyeket kapjon a fejlődésre, függetlenül az egyéni képességeitől vagy tanulási nehézségeitől.
- Az iskolák „iskolai klaszterekbe” szerveződtek. A klaszterek földrajzi lokalizáció szerint jöttek létre (például Leiria és környéki köznevelési intézmények) és egy-egy klaszter az óvodai neveléstől a középfokú oktatás végéig magában foglal minden intézménytípust. Ennek előnye, hogy a köznevelésbe bekerülő gyermeket ugyanazon szakemberek (pedagógusok, gyógypedagógusok, pszichológusok stb.) óvodáskortól egészen a középiskola végéig nyomon követnek. Ez az intézményi felépítés lehetővé teszi a gyermekek számára szükséges támogatás folytonosságát.
- Az inklúzió, a portugál oktatásban, valódi inklúziót jelent. A szegregált intézményeket szinte teljes egészében felszámolták. A sajátos nevelési igényű gyermekek a többségi iskolákban helyezkednek el, a gyógypedagógusok feladata pedig elsősorban a befogadás sikerességének biztosítása. (Szoros együttműködés a többségi pedagógusokkal, segédeszközök, segédanyagok biztosítása, egyéni tervek készítése, a gyermekek igényeinek felmérése és ahhoz való alkalmazkodás.) Szegregált intézményben csupán azok a legsúlyosabb vagy legsajátosabb támogatási igényű tanulók maradtak, akiknek az ellátása és oktatása a jelentős egyéni beavatkozások miatt nem oldható meg a hagyományos inkluzív oktatás keretein belül. Ezen túl pedig az érzékszervi fogyatékossággal élő (látássérült, hallássérült) gyermekek ellátása folyik még speciális szegregált intézményekben, ahol a speciális igényekre képzett gyógypedagógusok képzik őket.
A hosszas szakmai diskurzust egy kis kávészünettel törtük meg a középiskola büféjében és a beszélgetést a teraszon folytattuk tovább, majd az iskola közelében lévő bisztróban ebédeltünk egyet közösen.
Miután körbevezettek minket a középiskolában, délután a szakmai program a Multidiszciplináris Szakértői Team (Equipa Multidisciplinar de Apoio à Educação Inclusiva) munkájának bemutatásával folytatódott, ennek kapcsán ismertük meg Maria-t aki pszichológusként vesz részt a szakértői munkában. Graça és Maria részletesen bemutattam a Team működési rendszerét. Ez a szakmai csoport értékeli a diákok szükségleteit, és támogatást nyújt a tanuláshoz és az inklúzióhoz. Ez a fajta szakmai együttműködés lehetővé teszi, hogy klinikai diagnózis nélkül minden gyermek szabadon hozzáférhet a támogató intézkedésekhez, az ő egyéni oktatási igényeinek, személyes céljainak és érdeklődésének megfelelően. Egy háromszintű intervenciós modell mentén működik a beavatkozás: Univerzális (egyetemes), avagy minden diákra alkalmazott alapszintű intézkedések (pl. differenciált pedagógia); Szelektív, vagyis a kiemelt támogatást igénylő diákok számára kidolgozott célzott stratégiák és Addicionális (kiegészítő), ami az intenzív, szakosodott segítség a sajátos nevelési igényű tanulók számára.
Ez a szakértői team foglalkozik az Egyéni tanulási programokkal (PEI). Ami nem más, mint a tanuló egyéni szükségleteihez igazodó oktatási terv, amely meghatározza a szükséges erőforrásokat és adaptációkat. A Multidiszciplináris Szakértői csapat munkájának sikeressége abban mérhető, hogy a gyermekeket folyamatosan monitorozzák és az igényeihez igazodva a szakemberek a szülők bevonásával közösen találják meg a gyermek számára legmegfelelőbb tanulási segítséget.
A mai napra elbúcsúztunk a portugál kollégáktól és egy kellemes sétát tettem a belvároson keresztül a szállás felé a kollégáimmal. Este pedig fáradtságunk ellenére a szálloda aulájában ismét tartottunk egy rövid szupervíziót és megbeszéltük az aznapi tapasztalatokat.
A mobilitás második napja:
A mobilitás második napja volt számomra a legcsodásabb nap minden szempontból. A napunkat a leiriai Városházán kezdtük, ahol Anabela Graça, az oktatási és kutatási tanács elnöke fogadott minket. Anabela beszélt nekünk az inkluzív oktatási rendszerük előzményeiről, az oktatási chartájukról és Leiria történelmébe is kaptunk egy kis betekintést. A nagyon kedves fogadtatás zárásaként meg egy kis leiriai szuvenír csomaggal is megajándékozott minket, amiben többek között volt egy gyönyörű kétnyelvű (portugál és angol) képes könyv Leiriáról, melynek illusztrációját az AEDS iskoláiban tanuló gyermekek készítették.
A városházi látogatást követte az a szakmai program, amit személy szerint én a legjobban vártam. Látogatást tettünk a Leiriai Politechnikai Intézet (Politécnico de Leiria) Neveléstudományi és Társadalomtudományi Kar Kutatóközpontján belül a CRID-be, a Centre for Digital Inclusion, magyarra fordítva a Digitális Befogadás Erőforrásközpontjába. A CRID koordinátora, Célia Sousa fogadott minket és bemutatta szervezetüket. Beszélt személyes hitvallásukról, arról, hogy mivel foglalkoznak milyen küldetéseik vannak és ehhez milyen eszközöket használnak.
A bemutatkozásból a legfontosabbakat kiemelve:
- A CRID legfontosabb céljai:
- Digitális hozzáférhetőség: A központ szakemberei vizsgálják és értékelik a weboldalak, alkalmazások és digitális tartalmak akadálymentességét. Segítenek intézményeknek abban, hogy digitális felületeik megfeleljenek a nemzetközi szabványoknak, és mindenki számára használhatóak legyenek.
- Támogató technológiák: A CRID-ben bárki kipróbálhat speciális eszközöket: alternatív billentyűzeteket, kommunikációs segédeszközöket, képernyőolvasókat, vagy olyan megoldásokat, amelyek megkönnyítik a tanulást és a kommunikációt. A központ nemcsak bemutatja ezeket az eszközöket, hanem segít kiválasztani a legmegfelelőbbet az adott személy igényeihez.
Nem csupán bemutatóhely vagy tanácsadó központ, hanem aktív innovációs műhely is: folyamatosan részt vesznek támogató technológiák fejlesztésében, adaptálásában és új eszközök létrehozásában. - Multiformátumú tartalmak és SenseBook-ok: A CRID egyik legkülönlegesebb tevékenysége a saját fejlesztésű multiformátumú kiadványok létrehozása. Ezek közül a legismertebbek a SenseBook-ok. A SenseBook egy olyan könyvsorozat, amely több érzékszervre épít: vizuális, tapintható és auditív elemeket tartalmaz, egyszerűsített szövegekkel, piktogramokkal, Braille-feliratokkal és QR-kódos hanganyagokkal. Ezek a könyvek nemcsak a fogyatékossággal élő gyerekek számára hasznosak, hanem minden olyan gyermek számára, akinek különböző tanulási nehézségei lehetnek.
A központ ezen kívül más multiformátumú tartalmakat is fejleszt: tapintható illusztrációkat, könnyen érthető szövegeket, alternatív kommunikációs anyagokat és hozzáférhető kulturális tartalmakat. Ezek a fejlesztések hozzájárulnak ahhoz, hogy a kultúra és a tanulás mindenki számára elérhető legyen. A CRID eddig több mint tizenhét multiformátumú könyvet készített, és ezek nemzetközi elismeréseket is kaptak.
- Kulturális és oktatási hozzáférés: A CRID munkájának egyik fontos területe a kulturális és oktatási tartalmak hozzáférhetővé tétele. A központ olyan eszközöket és módszereket fejleszt, amelyek lehetővé teszik, hogy a tanulás és a kultúra mindenki számára elérhető legyen, függetlenül attól, hogy ki milyen képességekkel rendelkezik. Ennek részeként tapintható illusztrációkat, vizuális támogatásokat és könnyen érthető szövegeket készítenek, amelyek segítik a megértést és a részvételt. Kulturális intézményekkel is együttműködnek, hogy kiállítások és múzeumi tartalmak akadálymentesen élvezhetők legyenek. A CRID munkáját ezen a területen az Acesso Cultura díjjal is elismerték.
Csapatunk ezután a szakmai program után kettévált és két különböző iskolát látogattunk meg, ahol betekintést nyertünk a mindennapi gyakorlatba. Kolléganőimmel és kollégámmal az EB1/Jl Cruz da Areia Óvoda és Általános iskolát tekintettük meg. A fogadó kollégák körbe vezettek minket az intézményen, betekinthettünk az óvodai és az általános iskola alsó tagozatainak csoportjaiba, a tanítás folyamatába. Megmutatták nekünk a különleges szenzoros kertjüket és a Snoozelen szobát is. A hely, az intézmény gyönyörű és jól felszerelt. A gyermekeken látszott, hogy jól érzik magukat az iskolában. Az intézmény minden dolgozója nagyon kedvesnek tűnt. Ezután Graça megmutatta nekünk az iskola Tanulástámogató központját, itt foglalkoznak az autista gyermekekkel. A foglalkoztató rendkívül jól struktúrált és jól felszerelt. Ott létünkkor is éppen 2 asszisztens foglalkozott két autista gyermekkel. A látogatás fénypontja volt számomra az a megható pillanat, amikor az egyik autista kisfiú magához ültette Nagy Judit kolléganőmet, akivel szavak nélkül is megértették egymást és így játszottak hosszú percekig.
Az intézménylátogatások után Graça és kolléganői elvittek minket Nazaréba, a környék egyik leghíresebb óceánpartjára. Ott állni a homokban és csak a végtelen óceánt figyelni, szavakba nem önthető érzés. Örökké emlékezni fogok a pillanatra amikor először érte a lábamat az óceán. Mert a hűvös szeles idő és a hideg víz ellenére én feltűrtem térdig a nadrágomat és besétáltam a vízbe. Az érzés egyszerre volt felemelő és félelmetes. A hullámok olyan erővel csapódtak a lábamnak és olyan sebességgel mosták ki a talpam alól a homokot, hogy úgy éreztem mintha egyszerűen megragadna a kezeivel és be szeretne húzni a mélybe. Sajnos nem sok időnk volt az óceánpart felfedezésére, mert estére egy helyi étterembe vártak minket egy autentikus portugál vacsorára. Ezért minden pillanatot kihasználva magamba szívtam az óceánpart miliőjét, sétálgattam a partszélen és csodáltam a végtelent amíg lehetett.
A második napot egy autentikus portrugál vacsorával zártuk, amit a fogadó intézmény szervezett nekünk egy hangulatos helyi kis étterembe. A vacsora fantasztikus volt, amellett hogy belekóstoltunk a hagyományos portugál konyha ízeibe, Graça egy meglepetéssel is készült nekünk: zenész fia akkordeonon játszott nekünk hagyományos portugál zenét, a fado-t. Csodás hangulatban telt az este, ismerkedéssel, kötetlen beszélgetéssel és közös énekléssel. Ezt az alkalmat kihasználva pedig ünnepélyesen átadtuk a portugál kollégáknak Magyarországról vitt köszönetajándékunkat, ami nagyon tetszett nekik.
A mobilitás harmadik napja:
Az utolsó szakmai napunkat a São Domingos Középiskolában töltöttük ismét. A délelőtt folyamán közösen vettünk részt az SNI (autista) gyermekekkel a nekik szánt foglalkozásokon. Először egy robotika órán próbálhattuk ki magunkat, ami nagyon mókás volt. Többféle tanulórobottal kellett különböző feladatokat végrehajtani. Zárásként pedig egy pszichopedagógia jellegű foglalkozáson vettünk részt. A foglalkozásnak az volt a lényege, hogy mindenki kapott egy idézetet egy ismert irodalmi műből és az idézettel kapcsolatosan kellett megfogalmaznunk a gondolatainkat, érzéseinket. Ez a feladat méltó lezárása volt nem csak ennek a napnak, hanem az egész 3 napos mobilitásnak.
A mobilitás utáni két nap:
A szakmai programok lezártával elbúcsúztunk a portugál kollégáktól és vissza buszoztunk Lisszabonba, ahol még 2 napot töltöttünk hazaindulásig.
Az egyik nap ebből azzal telt, hogy egy Lisszabon közeli kis halászfaluba látogattunk el, ahova az Április 25. hídon keresztül lehetett eljutni. A falu nagyon hangulatos volt, tele kis vendéglátóhelyekkel és szuveníresekkel. Az egész napot a faluban és az óceánparton töltöttem. Néztem a szörföző, fürdőző embereket, az óceán hullámzását és az óceán feletti naplementét figyelve, utoljára magamba szívtam ezt az összehasonlíthatatlan portugál életérzést.
Az utolsó nap délelőttjén a lisszaboni óceanáriumot, az Oceanário de Lisboa-t fedeztem fel, csodálatos élmény volt ez is. A vízalatti világ minden szegletét megfigyelhettem az üvegfalak mögül. Tigris cápát ilyen közelről látni elmondhatatlan érzés. Ezután az élmény után pedig a Libegőre (Telecabine Lisboa) ültem fel. Végül egy utolsó gasztronómiai felfedezéssel búcsúztam Portugáliától és délután hazarepültünk.
Szakmai és turista szemmel is felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Köszönöm a Gyöngyösi Petőfi EGYMI-nek és a Tempus Közalapítványnak, hogy lehetőséget biztosított erre a nagyszerű mobilitás útra.