1-2. nap: Utazás- megérkezés 2026.04.04-05.
Az Erasmus mobilitás első két napja az utazással és a megérkezéssel telt. A kiutazás zökkenőmentesen zajlott, majd Máltára érkezve elfoglaltuk a szállásunkat St. Paul’s Bay városában. Málta a Földközi-tenger közepén elhelyezkedő szigetország, amely gazdag történelmi múlttal és sokszínű kulturális hatásokkal rendelkezik. Már az első benyomások alapján is jól érzékelhető volt a mediterrán életérzés: a szűk utcák, a világos színű épületek és a tenger közelsége különleges hangulatot teremt. A város Málta egyik népszerű tengerparti települése, amely nyugodt, mégis élénk környezetet biztosít az itt tartózkodók számára. Az első napok fontos részét képezte az új környezethez való alkalmazkodás: megismerkedtünk a helyi közlekedéssel, a mindennapi lehetőségekkel, valamint a környék adottságaival. A megérkezést követően azonban a lefoglalt szállás nem bizonyult megfelelőnek tisztaság szempontjából, ezért új szálláslehetőséget kellett keresnünk. Ennek megszervezése és az átköltözés a második nap jelentős részét kitöltötte. Bár ez váratlan helyzetet jelentett, sikerült gyorsan és rugalmasan megoldani a kialakult problémát. Az első este egy mexikói stílusú étteremben vacsoráztunk, ahol nagyon jó hangulatban telt az idő, és az ételek minősége is kiemelkedő volt. Ez a közös élmény oldotta a nap fáradalmait, és hozzájárult a csapat pozitív hangulatához. Másnap, az új szállásra való átköltözést követően megnéztük a tengerpartot, ahol elfogyasztottunk egy fagylaltot, majd késő délután ismét visszatértünk ugyanebbe az étterembe vacsorázni. Az első két nap így főként az alkalmazkodásról, a helyzetkezelésről és az új környezet megismeréséről szólt. A nehézségek ellenére a csapat összetartása és együttműködése segítette a helyzet rendezését, és végül stabil alapot teremtett a további szakmai programok megkezdéséhez. Összességében a megérkezés eseménydús volt, de hasznos tapasztalatokat adott a rugalmasság és a problémamegoldás szempontjából is.

3. nap: A kurzus kezdete 2026.04.06.

A kurzus mindennap 8:30-kor kezdődött, így a mai napon is. Volt egy rövid megnyitó, ahol megismerkedhettünk a szervezőkkel és a kurzus oktatójával, Benkő Imola Orsolyával. A megnyitó után elfoglaltuk a termünket, ami a héten a „második otthonunk” lett. A csoport tagjaival az ismerkedést egy úgynevezett „Becenév-Alliteráció” játékkal kezdtük. Mindenkinek választania kellett egy olyan melléknevet, ami ugyan azzal a betűvel kezdődött mint a neve. Én az optimista Odettet választottam. Az ismerkedés egy figyelemfelkeltő feladattal folytattuk, ahol két körben kellett állni, volt egy külső és egy belső kör. A résztvevőknek egy érdekes/hasznos dolgot kellett mondaniuk magukról, az úgynevezett szuperképességüket. Egy „Én még sosem” játékkal folytattuk a napot, ahol olyan dolgokat kellett mondanunk, amit még sosem próbáltunk ki, soha nem jártunk ott. Ez is elősegítette az ismerkedést, hogy hasznos dolgokat megtudjunk a másikról. Ezt követte az úgynevezett „Vádlott” játék, amikor egy ember beállt a kör közepére és külső megjelenés alapján pozitív dolgokat mondtak a csoport tagjai, amit feltételeztek a személyről. Ebben a játékban éreztem először, hogy kilépek a komfortzónámból és bemegyek a kör közepére. Rengeteg igaz dolgot elmondtak rólam, ez egy igazi visszacsatolás volt számomra, hogy önazonos tudok lenni. A napot 4 fős kiscsoportokban folytattuk, ahol 3 olyan közös tulajdonságot kellett keresni, ami mindenkire igaz. Ezt követte egy „Státus séta”. Először úgy kellett sétálni, mint aki a legmagasabb, legfontosabb rangú személy, majd pedig egy alacsony státuszban, mint aki a legjelentéktelenebb. Ezt követően egy ”Fel és le” nevű játék következett, ahol ezeket a státuszokat megszólítottuk. Az egyik fél magas státuszból szólt, a másik pedig alacsony státuszból. A napot a „Menedzserem” feladattal zártuk, ahol párokat kellett alkotni. Kérdéseket kellett megválaszolni mindenkinek, majd megosztani a pároddal. A párod feladata az volt, hogy menedzseljen téged, mintha egy állásinterjún lennél és miért válasszanak téged. Nekem a legjobban ez a menedzseres feladat tetszett. 

4. nap: A kurzus 2. napja 2026.04.07.

Egy gyors reggeli után kezdetét is vette a második napunk. A reggeli relaxációt a tengerparton kezdtük. Kisétáltunk a tengerpartra, ami közben tilos volt egymáshoz szólni, csak Imola utasításait kellett követnünk. Figyeltünk a lépéseinkre, a levegővételre. A tengerparton mindfullness gyakorlatot végeztünk, ahol a tudatos érzékelés volt a főszerepben. 5 dolgot kellett megfigyelni, amit láttunk, 4 dolgot, amit éreztünk, 3 dolgot, amit hallottunk, 2 dolgot, amit szagoltunk és 1 dolgot, amit ízleltünk. Ezt követte egy energiakör, amikor először párokat, majd 4-es csoportokat alkotva egymásra figyelve megpróbáltunk energiát adni és kapni. Számomra ez egy felemlő érzés volt, előtte nem vettem még rész ilyen fajta mindfullness gyakorlatban. A terembe visszaérve egy vicces és gyors játékkal folytattuk a napot, amikor mindenki csak egy szót mondhatott és ebből alkottunk egy történetet. Majd következett a „Szerepbolt”, ahol mindenki választott magának egy szerepet, hogy mi szeretne lenni, mire vágyik. Ezeket különböző kérdésekre válaszolva megválaszoltuk, majd a szerepeket 2 ember megpróbálta eljátszani, egy mozdulatlan szoborban, majd megbeszéltük, hogy miért pont ezt a szerepet szeretnénk. A nap zárásaként egy szintén vicces játékot játszottunk, mint napközben. Körben álltunk és 1-17-ig kellett elszámolni úgy, hogy mindenki csak egyszer szólalhatott meg. A délutánt fakultatív programmal töltöttük Málta fővárosában, Vallettán. Megismerhettük a város és felfedezhettünk helyi különlegességeket. 

5. nap: A kurzus 3. napja 2026.04.08.ű

A napot egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, amely kimondottan jól esett reggel. A relaxáció után, hogy egy kicsit felébredjünk egy „Mágneses testrészek” játékot játszottunk, ahol különböző testrészeink „összeragadtak” és úgy kellett közlekednünk. Miután kinevettük magunkat 4 fős csoportokat alkottunk, ahol mindenki megosztott egy száméra konfliktusos történetet. a felkészülésre 15 percet kaptunk, majd ezt a jelnetet elő kellett adni. A mi csoportunk nem fért bele a szerdai napba, mert a jelenetekre megoldásokat is kerestünk, így 2 csoport tudta előadni a jelenetét egy nap. Ezt a feladatot a csütörtöki és pénteki napon is folytattuk még. Az eljátszott jelenetek nagyon érdekesek és tanulságosak voltak, a megoldás megbeszéléseiben pedig még jobban megismerhettük egymást, hogy kinek milyen meglátásai vannak. A jeleneteket Moreno nevéhez köthető szociodráma alapja által játszottuk, saját élményű konfliktusmegoldásként. Ezt követően párokba rendeződtünk, és gyakoroltuk a „nem” kimondását. Állításokat mondtunk egymásnak és el kellett utasítani. Ezt követően mindenki készített egy saját gondolattérképet, hogy mely dolgokra tud nemet mondani könnyen és mire nem. Ez a feladat ráébresztett arra, hogy rengeteg dologra nem mondok nemet. A délutánt Mdinában és Rabat-ban töltöttük városnézéssel, ahova helyi tömegközlekedéssel utaztunk. 

6. nap: A kurzus 4. napja 2026.04.09.

A csütörtöki napon is meditációval indítottuk a reggelünket. Megnéztünk a tegnapi napon elkezdett sajátélményű konfliktus feldolgozásból 2 jelenetet, köztük a sajátunkat is. Érdekes volt látni, hogy ahány ember, annyi gondolkodásmód. Ezt követően egy „Határhúzós szerepjátékot” játszottunk, amelyben gyakoroltuk a határok kijelölését és kommunikálását asszertíven. Mindenki rájött, hogy a szerepekből adódó „elnyomás” egy szorongást is kelthet. Ezeket az „elnyomásokat” megpróbáltuk feltárni, hogy mikor nem tudunk nemet mondani. Az „elnyomások” lettek a mi rendőreink a fejünkben, amelyet párokban meg kellett valósítani. Megbeszéltük mit mondhatnak ezek a rendőrök, miken mehetnek keresztül és megpróbáltuk megformálni őket olyanná, amikor nem „elnyomnak” minket, hanem támogatnak. A nap zárásaként egy „Az én történetem” címmel készített mindenki egyénileg egy rajzot, gondolattérképet. Mindenki annyit osztott meg az életéből, amennyit szeretett volna. A csapat dinamikája annyira jól alakult a héten, hogy voltak történetek, amelyek könnyeket csaltak a szemünkbe. Nem jutott mindenkire idő, így a következő napon folytattuk ezt a feladatot is. A délutánunkat a Blue Grotto felfedezésével töltöttük, amelyről szerintem elmondhatjuk, hogy az egyik lemaradandóbb élmény marad számunkra. Részt vettünk egy rövid csónakázáson is, amely megmutatta a látványosság apró részleteit is.

7. nap: A kurzus 5. napja 2026.04.10.

Ahogy már megszokhattuk az 5.napunkat is meditációval indítottuk. Péntekre érződött mindenkin a fáradtság, így azt gondolom a meditáció végképp jólesett. Megnéztük a maradék konfliktusos jeleneteket,  majd megoldásokat kerestünk rá. Akik az előző napon nem mondták el az én történetüket, ők is elmondták. Megbeszéltük a másnapi disszemináció szempontjait és egy játékkal zártuk a napot, melynek neve a „Láthatatlan háló” volt. Ez egy dráma alapú, de rendkívül meditatív gyakorlat volt, mert szavak nélkül kellett bizalmat építeni. Körben álltunk, majd Imola elindította a kört azzal, hogy valakire rápillantott. Ez az illető bólintással nyugtázta, majd továbbadta a pillantást. A délutánunkat egy kevésbé zsúfolt partszakasz felfedezésével töltöttük, ahol napoztunk és pihentünk.

8. nap: A kurzus 6. napja-Disszemináció 2026.04.11.

Elérkezett a kurzus utolsó napja. Tisztán emlékszem az első napra, ahogy körben ültünk, körbe néztem és olyan gondolataim voltak, hogy senkit nem ismerek, idegen mindenki, nem éreztem komfortosnak a légkört. A kurzus végén szintén körbe néztem és mindenkinek tudtam a nevét, röviden az élettörténetét, minden fontos mozzanatát, félelmeit, erősségeit. Csak csodálkoztam, hogy pár nap alatt az „idegenekből ismerősök” lettek. Elkezdődtek a disszeminációk, ahol mindenki elmondta a saját tapasztalatait, hogy mit tanult a héten és mit visz haza a sok-sok élmény mellett. Számomra nagyon tanulságos volt a hét, egy önismereti utazás volt. Következett az oklevél átadás és a könnyes búcsú. A délutánunkat szintén egy fakultatív program keretén belül Gozo szigetén töltöttük, melyre komppal utaztunk át. Gozo szigete megannyi csodát rejt magába, melynek egy apró részletét sikerült felfedeznünk. 

9. nap: Hazautazás 2026.04.12.

Elérkeztünk az utazásunk utolsó napjához. A délelőttünket pakolással töltöttük, majd lementünk egy utolsó pillantást vetni a tengerre. Leültünk mind a hárman és csak néztük a kissé viharos tengert. Összegeztem, hogy a héten mennyit tanultam és fejlődtem, hogy mertem kilépni a komfortzónámból, hogy megismertem új embereket megannyi történettel és közben önmagamat is jobban megismertem. Az utazásunk zárásaként visszatértünk az első napi étteremben, ahol elfogyasztottunk egy késői ebédet. A transzfer buszunk a szállás előtt vett fel minket és vitt ki a reptérre. A repülőnk késő este indult, így haza Magyarországra is az éjszaka kellős közepén értünk, de ezt egy percig sem bántam!