2026.04.18-22.
Portugália
2026. április 18-a. Eljött az utazás ideje.
A repülés zökkenőmentes volt és a landolást követő percek után 20.20 perckor már taxit kerestem, hogy a szállásra keveredjek minél hamarabb. A szállás elfoglalását követően belevetettem magam a liszaboni éjszakába egy könnyű vacsi reményében. Úgy éreztem magam, mintha Pesten lennék csak a kisebb-nagyobb csoportosulásokat fekete bőrű egyének alkották.
2026. április 19-én, vasárnap reggel fél hét körül megpillantottam a csodálatos liszaboni napfelkeltét.
Gyönyörű kilátás tárult elém, jobbra a vár, körülötte majomkenyérfára emlékeztető fás rész, az előttem magasló dombon pedig mediterrán hangulatú épületek tornyosultak egymás mellett. Egy remek reggeli után magával ragadott az ébredező városi tömeg és egy félnapos városnézés után Leiria felé vettem az irányt.
Leiriai napok
Délután a szállásra érkezve látszott, hogy egy tiszta, barátságos városban tölthetem az utazás hátralévő részét. A kora esti órákban egyeztetés volt a kollégákkal az előttünk álló napok feladatairól, programjairól. Április 20-án, hétfőn reggel kilenc óra előtt lelkesen vártuk, hogy belepillanthassunk az itt folyó munkába. Az intézmény külsőre modern épület egységekből állt. Körülötte egy hatalmas stadion és a hegytetőn álló csodálatos vár szemet gyönyörködtető volt. Két kedves középkorú hölgy (az egyik az intézmény vezetője a másik a gyógypedagógiai tanszék vezetője) köszöntött és vezetett be az intézmény falai közé. Először a házigazdák mutatták be a saját intézményi hálózatukat, majd mi is ismertettük az intézményünkben folyó munkát. Ezt követően körbejártuk az intézményt, ahol kisebb csoportokban töltötték el a tanítási órákon kívüli idejüket az ide járó diákok (közösségi terem, könyvtár, sportpályák).
Az ebédet követően az intézmény gyógypedagógusával beszélgettünk az inkluzív nevelésről. Az intézményi látogatást követően a kollégákkal átbeszéltük az aznapi észrevételeket, tapasztalatokat és a másnapi programokat.
Április 21-én kedden, a napot a polgármesteri hivatalban kezdtük (egy rövid köszöntés, fénykép), majd ezt követően a helyi főiskolán mutatták be a saját fejlesztésű modern digitális eszközöket. Ebéd után pedig kis csoportokban óvodát, iskolákat látogattunk. A kultúrvacsora előtt egy kis időre a helyi szervezők elvittek az óceán partra. A sűrű, programokkal teli napot egy közös vacsorával zártuk.
Az utolsó nap április 22-én, reggel a szállást elhagyva a délelőttöt még a helyi középiskolában közösen töltöttük. Digitális fejlesztő játékokat próbáltunk ki és zárásként mindenki elbúcsúzott a helyi szervezőktől.
Délután még egy rövid városlátogatásra volt idő a hazautazás előtt.
Összességében elmondható, hogy a rövid négy napos időtartam ellenére rendkívül intenzív, programokban és élményekben gazdagabban tértem haza.